Mozsár Műhely Blog

Mozsár Műhely Blog

Hogy tetszett? #3 - Cinthya Dictator

2019. január 22. - Mozsár Műhely Blogja
A Mozsár Műhely blog új sorozatában ismert emberek mondják el, mit gondoltak egy-egy előadásunkról. Ezúttal Cinthya Dictator fotós, media designer ajánlja A pandák gyönyörű utazása című darabot.
panda_blog.jpg
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Ebben az évben a Mozsár Műhely egyik előadását, A pandák gyönyörű utazását ajándékoztam a barátaimnak karácsonyra. Minden évben törekszem arra, hogy valami olyat adjak nekik, ami belőlem egy darab, és amikor elolvastam ennek az előadásnak a leírását, úgy éreztem, hogy ugyanazzal a gondolatkörrel foglalkozik, ami az én elmúlt egy évemet is jellemezte lelki és szellemi értelemben egyaránt. Már két nap eltelt, és én még mindig a darab hatása alatt vagyok. Nagyon inspiráló volt számomra, és szeretném megköszönni a rendezőnek és a színészeknek ezt az élményt.
cinthya_dictator_pandak.jpg
Fotó: Cinthya Dictator
Ne maradj le róla Te sem!

Hogy tetszett? #2 – Závada Péter

A Mozsár Műhely blog sorozatában ismert emberek mondják el, mit gondoltak egy-egy előadásunkról. Most Závada Péter rövid, személyes reflexióját olvashatják az Így viszik át – Nyáry Krisztián alapján című előadásunkról.

Így jött át

Az Így viszik át határozottan eleget tesz annak a vállalásnak, ami egy klasszikus szerzők életrajzait és privát levelezését földolgozó, dokumentarista alapokon nyugvó előadástól elvárható: a nézőkhöz közel hozza és játékos formában átélhetővé teszi számukra a huszadik század nagy magyar íróinak és költőinek legszemélyesebb életeseményeit, miközben felkínálja a kritikai olvasat lehetőségét is. És teszi mindezt egy olyan pimasz nonchalance-szal, amit bármelyik életrajzi előadás megirigyelhetne.

igy_viszik_2.jpg

Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely

Tóth-Réka Ágnes párbeszédei, monológjai és szövegmontázsai (melyek Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötete alapján készültek, és amelyek műfaji szempontból üdítően változatosak)
a szó szoros értelmében élnek. A beemelt, stilizált és dramatizált szövegek keresetlen természetességgel képesek hatni. A helyzetek tiszták, érthetőek, és a dialógusok nem mellőzik az esetenként vitriolos humort sem. (Fontos, hogy a humor itt nem férfi privilégium, a női alakok szövegei is rendkívül szórakoztatóak.) 

A korabeli beszédstílust, szófordulatokat megőrzik ugyan, mégsem archaizálnak a kelleténél jobban, nem válnak ünnepélyessé, kimódolttá. Az előadás legfőbb erénye tehát nem az irodalomtörténeti informativitás, hanem a pörgő párbeszédeknek, helyzet- és szerepcseréknek köszönhető, pimasz játékosság.


Erdeős Anna ugyanis egy körömhegynyivel sem mutat több tiszteletet Kassák Lajos, Szabó Lőrinc vagy Kisfaludy Sándor személye és kétség kívül jelentős életműve iránt, mint amennyi feltétlenül szükséges. Lendületesen és bátran nyúl a biográfiai adatokhoz és a gazdag levelezéshez mint újrahasznosítható színházi alapanyaghoz. A színpadi helyzetek intenzívek, sőt olykor vállaltan erotikusak, már amennyire a huszadik századi magyar írófejedelmek meglehetősen macsó attitűdje megfelelhet annak, amit ma erotikusnak nevezünk: a nők ugyanis legtöbbször egy egyenlőtlen hatalmi helyzet alárendelt feleiként jelennek meg az előadásban. Ráadásul mindez nyakon van öntve az írók patetikus és önigazoló szerelemi vallomásival, mely a vágy kontrollálhatatlan, mindent elsöprő erejével hivatott alátámasztani a nők részéről elvárt feltétlen odaadást és önfeláldozást.

igy_viszik_1.jpg

Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely

Az előadás tehát nem fedi el Molnár Ferenc vagy Csáth Géza nőkhöz fűződő, köztudottan bántalmazó viszonyát, hanem egyfajta kívül helyezkedő iróniával, szarkasztikus humorral reflektál rá. Ez egyértelműen kijelöli ugyan a rendezés távolságtartó pozícióját, a kérdés mégis az, hogy ez az irónia nem teszi-e túlságosan is szerethetővé, megbocsáthatóvá az efféle macsó viselkedési mintákat, és nem írja-e őket vissza a részint máig fennálló patriarchális irodalmi szokásrendbe.

Mohai Tamás úgy brillírozik Kosztolányi, Ady vagy József Attila szerepében, hogy közben rendre idézőjelbe is teszi figuráit, fiatal, 21. századi színészként ki-kikacsint a saját nagyszerűségüktől megrészegült, önigazoló zsenik álarca mögül, mint aki érzi, hogy ez az attitűd ma már művészkörökben sem elfogadható. A morfiumelvonástól deliráló, az őrület határán vonagló Csáth Géza igazi jutalomjáték Mohainak (az őrület ábrázoláskor is a könnyedebb, humorosabb játékmód mellett dönt a rendezés), ahogy a Karinthy és Böhm Aranka között zajló dramatizált telefonbeszélgetés is az előadás egyik csúcspontjaként maradhat meg bennünk.

igy_viszik_3.jpg

Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely

Bakonyi Alexa tündököl mind a széles svádájú dizőz, Fedák Sári szerepében, aki Molnár Ferencet “fiamnak” szólítja, mikor az Üvegcipő drámaszövegének felolvasása közben egyúttal be is olvas neki az ifjú liebling, Darvas Lili miatt, mind pedig Vay Sándor “nadrágszerepében”, melyben Bakonyi a férfiként élő Vay Saroltát alakítja halszálkás öltönyben (Szlávik Júlia jelmezei), meggyőző természetességgel.

Döbrösi Laura szintén a legjobb formáját hozza mind a Kosztolányi Dezső, Radákovich Mária és Harmos Ilona levelezéséből összeállított epizódban, mind pedig Simon Jolán szerepében. Sőt, ő is föltűnik férfialakban, jelesül Diósy Ödön képében, álbajusszal, Ady és Léda oldalán, mely hármas jelenet a cross-dressingnek köszönhetően egy izgalmas, homoerotikus színezetet is kap.

Noha az Így viszik át nem tesz markáns állásfoglalást a Nyugatos írópápák nőkhöz fűződő, erősen megkérdőjelezhető viszonyaival kapcsolatban, a hagyományos nő- és férfiszerepek újraértelmezésével mégis képes valamelyest reflektálni a huszadik századi férfi írók maszkulin-hegemón attitűdjére, és a nők totális kiszolgáltatottságára, jóllehet könnyed, ironikus, szórakoztató formában.

Lemaradtál róla? Megnéznéd?

Kattints és szerezz jegyet az előadásra!

 

„A Mozsár Műhely egy olyan színházi tér, amilyen nincs még egy a városban” – interjú Schreiter Lillával és Miskovits Marcival

A Mozsár Műhely olyan ismert médiaszemélyiségek kedvence, mint a televíziós műsorvezető, zenész Miskovits Marci vagy a népszerű stylist, Schreiter Lilla. Arra voltunk kíváncsiak, miért kedvelik a helyet.

 

schreiter_lackfi.JPG

Schreiter Lilla a Netentúli történetek írójával, Lackfi Jánossal. Fotó: Kállai-Tóth Anett

A munkád hogyan találkozik a színház világával?

Schreiter Lilla: Stylist vagyok, emiatt nagyon sok színésszel dolgoztam már együtt fotózásokon. De ott civil énjüket fotóztuk akár egy portréhoz vagy divatanyaghoz. Viszont idén dolgoztam egy filmen és egy sorozaton is, ahol a színészekkel már a munkájuk közben találkoztam. Valamilyen karaktert kellett megformálniuk, amihez én találtam ki a ruhájukat vagy akár a teljes ruhatárukat.

Miskovits Marci: Alapvetően találkozik mind a műsorvezetői, mind az előadóművészi "munkám" a színház világával. Műsorvezetőként rengeteg olyan helyzet adódott, amikor egy neves színművésszel/művésznővel kellett interjút készítenem, de azt gondolom, minden művészet valahol egy kalap alá tartozik, és rokonlelkek vagyunk a színészekkel, zenészekkel, képző- és festőművészekkel. 

Milyen színházat szeretsz leginkább?

Schreiter Lilla Leginkább a vidám darabokat kedvelem, ahol teljesen ki tudok kapcsolni a mindennapi őrületből. Szeretem a pár szereplős darabokat. 

Miskovits Marci: Leginkább a vicces komédiákat szeretem. 

miskovits_mohai.JPG

Miskovits Marci az Így viszik át egyik szereplőjével, Mohai Tamással. Fotó: Kállai-Tóth Anett

Miért vállaltad, hogy a Mozsár Műhely egyik arca leszel?

Schreiter Lilla Mert nagyon tetszik az, hogy a “kezdők” is megmutathatják magukat és kipróbálhatják, mit tudnak. Erre ez hely maximális lehetőséget és teret ad.

Miskovits Marci: Kiskorom óta nagyon szeretek színházba járni és mély tisztelettel figyelem a színművészek munkáját. Megtetszett, hogy a Mozsár Műhely egy alternatív, de közben nagyon családias színház. Szeretem az ilyen "megoldásokat". 

Mit gondolsz a helyről?

Schreiter Lilla Nagyon családias hangulatú attól, hogy ilyen pici. :-) Szuper helyen van és az is jó, hogy egy étterem van alatta, máris 2 program egy helyen. 

Miskovits Marci: Kreatívnak tartom a Mozsár Műhelyt, szeretem a hangulatát és azt gondolom, egy olyan színházi tér, amilyen nincs még egy a városban.

ezt_blogozd_ki.JPG

Grisnik Petra és Magyar Bálint a Netentúl történetekben. Fotó: Kállai-Tóth Anett

Milyen előadást láttál?

Schreiter Lilla A Netentúli történetek című darabot láttam.

Miskovits Marci: Az Így viszik át című darabot láttam. 

Szeretted?  

Schreiter Lilla Szerettem, nagyon cuki volt és vicces. Tetszett, hogy két színész formál meg minden figurát. Nagyon örültem, hogy Magyar Bálint volt a férfi szereplő, mert régóta nagy kedvencem, de még nem láttam színházban, viszont itt töményen jó sokat kaphattam belőle. :-)

Miskovits Marci: Nagyon. Mert arról szól, ami mindannyiunkat állandóan foglalkozat: a szerelemről. Jó tudni, hogy nagy íróink és költőink ugyanúgy őrülten boldogok voltak vagy szenvedtek egy-egy ilyen történetben. Úgy éreztem néha, mintha saját magamat látnám, hallanám. 

Mivel ajánlanád a helyet?

Schreiter Lilla …mivel hogy jó! :-)

Miskovits Marci: Menő dolgokat játszanak itt és közel van mindenhez. Ja, és Mohai Tomi az egyik legjobb arc! :-)

 

Az interjút készítette: Spilák Klára

Hogy tetszett? #1. – Fiala Borcsa

A Mozsár Műhely blog új sorozatában ismert emberek mondják el, mit gondoltak egy-egy előadásunkról. Elsőként Fiala Borcsa író, újságíró, a wmn.hu főszerkesztő-helyettese ajánlja figyelmetekbe az Anthony Burgess regénye alapján készült Egy tenyér ha csattan című előadásunkat.

fiala_borcsa_egy_tenyer_kep.jpg

Ódor Kristóf, Szabó Erika, Fiala Borcsa, Mohai Tamás (balról). Fotó: Dávid Áron

Nagyon tetszettek a színpad minimalista berendezésének kreatív megoldásai, a középre belógatott gigantikus tévé, ami végig ott figyel a Shirley háztartásban, pedig egyenesen zseniális volt, főleg a köré épített játszási lehetőségekkel. Itt ragadnám meg az alkalmat a multiszerepkörrel megajándékozott Mohai Tamás méltatására. Bámulatos virtuozitással lényegül át másodpercek alatt harsány műsorvezetőből enyhén Aspergeres fiúvá, hogy aztán még inkább brillírozzon, mint levakarhatatlan, de önnön nagyszerűségétől elszállt költő.

Ódor Kristóf is kiválóan hozza az egyre inkább becsavarodó, fényképezőagyú, merev Howardod, nézőként abszolút el tudtam neki hinni, hogyan, milyen logika mentén válik a használtautó kereskedő jófiúból sajátos elvek mentén gyilkoló, ám mégis szerető férj.

mozsar_muhely_fiala1.jpg

Ódor Kristóf, Szabó Erika, Mohai Tamás (balról) az előadás egy jelenetében. Fotó: Kállai-Tóth Anett

A darab gerincét nyilvánvalóan az elbeszélő, Szabó Erika adja, ő köti össze a két férfit, az eseményeket, és az ő szemszögén keresztül látjuk a történetet is. Ebben a szerepében mint egy remek dobos, kiváló ritmust ad a cselekmény épülésének.

Pont jó hosszú előadás, ami egy pillanatra sem enged elmélázva, netán unottan hátradőlni a székben. Nagyszerű könyv remek adaptációja a színház jellegéből adódóan is családias környezetben.

 

Az Egy tenyér ha csattan című előadás legközelebb november 13-án és 18-án látható a Mozsár Műhelyben. Részletek és jegyvásárlás: mozsarmuhely.jegy.hu

„Nővé változtattam magam” – Anthony Burgess és az Egy tenyér ha csattan

Habár legtöbben ma is Gépnarancs című könyvéről és az abból készült Stanley Kubrick-filmről (magyarul Mechanikus narancs címmel jelent meg) ismerik, a manchesteri születésű Anthony Burgess (1917-1993) rendkívül termékeny író és igazi polihisztor volt. Összesen 33 regénye jelent meg, emellett újságíró, fordító, nyelvész és zeneszerző is volt. Komponistaként is tekintélyes oeuvre-t tudhat magáénak: több mint 250 művet komponált a szimfóniától kezdve az operán keresztül a musicalig. Egyszer azt mondta: „Bárcsak az emberek úgy tekintenének rám, mint egy zeneszerzőre, aki regényeket ír, ahelyett, hogy regényírónak tartanak, aki mellesleg zenét is ír.”

szabo_erika_mohai_tamas_mozsar.jpg

Szabó Erika és Mohai Tamás a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján.. Fotó: Dávid Áron

 A gazdag írói életmű tekintélyes része magyarul is megjelent, a Gépnarancs mellett olvasható például a Shakespeare életéről szóló Nem fénylik, mint a nap, vagy a Beteg a doktor, a Mr. Enderby és az Egy tenyér ha csattan. Utóbbival kapcsolatban Burgess így fogalmazott: „Mennyire ismerem a nőket? Úgy akartam rájönni, hogy nővé változtattam magam”.  A történet mesélője ugyanis Janet Shirley, egy fiatal, kisvárosi angol nő, aki szeretetteli, de nem túl izgalmas házasságban él középiskolai szerelmével, Howarddal. Napközben konzerveket pakol egy szupermarketben, majd este ugyanilyen konzerveket tálal fel vacsorára, amelyet férjével a tévé előtt ülve fogyasztanak el. Janet elégedett az életükkel, ám Howardot bántja a gondolat, hogy valami nincs rendben a világban, ők pedig többre hivatottak a napi rutinnál. Egyikük sem különösebben okos vagy művelt, ám Howardnak van egy különleges képessége: fényképezőgép-agya van, amelynek segítségével minden információt és adatot megjegyez, amit egyszer lát. Ezzel a képességgel felvértezve szerencsét próbál egy tévés kvízműsorban, ami aztán alaposan felforgatja a házaspár életét, és különös események láncolatát indítja el. 

anthony_burgess.jpg

Anthony Burgess. Forrás: Anthony Burgess Foundation

Burgess regénye a ’60-as évek konzerv-társadalmát állítja pellengérre úgy, hogy olyan kisemberek szemszögéből mesél, akik maguk sem igazán értik, mi történik velük. „Gyors öröm volt megírni a könyvet” – mondja az író - „nagyjából egyhavi munka volt, amelyhez a legjobb forrást a kereskedelmi tévék és a Daily Mirror jelentették”. A könyv különösen Kelet-Európában, a régi szovjet blokkban vált népszerűvé, ahol a nyugati fogyasztói társadalom és a pénzhajhászás kritikájaként fogták fel a történetet. „Számomra nem volt több, mint egy játék, amellyel kereshetek úgy 100 fontot, de Kelet-Európában nagyon sikeres lett. Varsóban tévéjátékot készítettek belőle, Budapesten pedig musicalt.” Burgess itt az Egy tenyér ha csattan eddigi egyetlen magyarországi színpadi adaptációjára utal: 1989-ben a Rock Színház mutatta be a darabot Böhm György adaptációjában, a Dolly Roll zenéjével. Janet Shirleyt Eszenyi Enikő játszotta, Howardot pedig Kanda Pál.

odor_kristof_mozsar_muhely.jpg

Ódor Kristóf a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján. Fotó: Dávid Áron

Hogy a történet a 2000-es években ismét mennyire aktuális, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2013-ban a fiatal angol író-rendező, Lucia Cox új színpadi adaptációt készített a könyvből, amelyet ő maga állított színpadra. A színdarab egyszerre izgalmas krimi, fordulatos szerelmi történet és szatirikus társadalomkritika, amely nagy sikert aratott Anglia-szerte és New Yorkban is. Magyarországon először a Mozsár Műhely kapta meg a lehetőséget, hogy műsorára tűzze a darabot, amelynek bemutatója 2018. október 5-én lesz. Az előadás rendezője Erdeős Anna, Janet szerepében Szabó Erikát láthatjuk, Howardot Ódor Kristóf alakítja, Mohai Tamás pedig több szerepben is brillírozik majd. A premier különlegessége, hogy az adaptációt készítő Lucia Cox is Budapestre látogat, így aki szeretné a szerző jelenlétében megtekinteni az előadást, ne habozzon és váltson jegyet mielőbb!

odor_kristof_szabo_erika_mozsar.jpg

Ódor Kristóf és Szabó Erika a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján. Fotó: Dávid Áron

 Megyeri Léna

Jegyvásárlás

 

„Vannak féltve őrzött régi leveleim”

Beszélgetés Bognár Annamáriával, a Beszélő levelek előadássorozat törzsnézőjével

Június 9-én ’best of’-előadással zárja második évadát a Beszélő levelek előadássorozat, amelynek havi rendszerességű estjein minden alkalommal más-más fellépők olvassák fel híres emberek, történelmi személyiségek vagy akár hétköznapi emberek szórakoztató, meglepő vagy megindító leveleit. A sorozatnak az elmúlt két évben igazi törzsközönsége alakult ki, ám közülük is leghűségesebb nézőnk Bognár Annamária, aki a kezdetektől követi a produkciót és az eddigi 20 előadás szinte mindegyikén ott volt.

bognar_annamaria_kep.jpg

Bognár Annamária, a Beszélő levelek törzsnézője. Fotó: Bognár Annamária

A Beszélő levelek-sorozat szinte összes eddigi előadását látta. Mit kedvel a műsorban, miért jár vissza minden hónapban?

Nagyon jó hangulatúak az estek, nagyon szeretem, amikor a közönség „vevő” a jó poénokra. A másik, amiért visszajárok, az az, hogy nagyon igényesen vannak összeválogatva a levelek, jók a színészek.

Júniusban ’best of’-előadással jelentkezik a produkció. Önnek kik voltak a kedvenc fellépői, melyek voltak a legemlékezetesebb levelek az elmúlt két évad során?

Nehéz kérdés. :) Hosszú a kedvenc fellépők sora: Vecsei H. Miklós, Karafiáth Orsolya, Lackfi János, Szentesi Éva, Makranczi Zalán, Nyitrai László MINDIG, Farkas Izsák MINDIG, Molnár Piroska, Barna Zsombor, Takács Katalin, Seress Zoltán, László Zsolt, Vándor Éva – miközben összeírtam a neveket, felidéződtek az élmények. :)

Ha tehetné, kinek a levelezésébe kukkantana bele és miért?

Mozart – tudom, volt már egy összeállítás a leveleiből, amit Vecsei H. Miklós olvasott fel szenzációsan -, de mivel kedvenc zeneszerzőm, és meglehetősen zseniális és humoros volt, bármikor szívesen meghallgatnám a levelezését.

vecsei_h_miklos_mozsarm.jpg

Vecsei H. Miklós a Beszélő levelek egyik jelenetében. Fotó:  Kállai-Tóth Anett

Ön levelezik még manapság is hagyományos módon? Vannak esetleg régi, féltve őrzött levelei vagy levelekhez kapcsolódó meghatározó élményei?

Sajnos már nem levelezek, csak e-mailezek. Féltve őrzött régi leveleim viszont vannak. A férjemmel (8 év együttjárás után idén 33 éve vagyunk házasok) az általános iskola ötödik osztályában ismerkedtünk meg, együtt is érettségiztünk, majd elvitték katonának. Mindennap írtam neki (megtartotta ezeket a leveleket :) ), és ő is elég sokszor nekem. Ez meghatározta az életünket, mert ő volt az egyetlen, akinek a szerelme végig kitartott a katonaság hónapjai alatt. :) Azutánról nem is beszélve: 4 gyermekünk született.

Ha jól tudom, legtöbbször a fiával érkezik az előadásokra, illetve gyakran több ifjú diák is elkíséri. Ők mit kedvelnek a produkcióban, mi az, ami a fiatalok számára is érdekessé tehet egy ilyen műsort a facebook, messenger, snapchat korában?

Igen, legkisebb fiunk, Tamás is sokszor elkísér az előadásokra, és a barátait is elcsábítja. Egy művészeti gimnáziumban tanul, jelenleg tizedikes, színésznek készül. Szerencsére ő nemcsak a net-térben él, hanem a valóságban (is). A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium egyik kiemelkedő eredménye, hogy a diákok az ön- és társismeret, a drámaórák kapcsán megtanulják a megbeszélés fontosságát, a valódi beszélgetések értékét.

Végül szívesen megtudnánk néhány dolgot Önről is! :) Mivel foglalkozik, mit csinál szabadidejében (amikor éppen nem a Beszélő leveleken van :) )?

Titkárnő vagyok egy nemzetközi szervezetnél, ahol már 34 éve dolgozom. Szabadidőmben szívesen járok színházba, biciklizem, utazom, és imádom a Balatont, ahova gyakran járok nyaranta akár hétvégére is kikapcsolódni.

 

Megyeri Léna

„Furcsa és ijesztő volt”

Interjú a Terike & Irén című darab ötletadó történetéről

Képzeljük el, hogy egy nap besétál két hölgy egy budapesti fodrászszalonba, és magukat NAV ellenőrként feltüntetve megpróbálnak ingyenesen póthajhoz jutni. Minden a tervük szerint alakul – egészen addig, amíg meg nem érkezik a rendőrség. De mi történik ezután? A fent leírt, a valóságban is megtörtént esetet dolgozza fel a nemrégiben bemutatott Terike & Irén című előadás. Anna, a Hair-club munkatársa mindezt azonban ténylegesen átélte, hiszen éppen abban a fodrászszalonban próbált szerencsét 2016 augusztusában a valódi ’Terike és Irén’, amelyben dolgozik. Mi a darab kapcsán felkerestük őt, és megkértük, meséljen a történtekről, az őt ért benyomásokról, valamint arról, milyen érzés volt látni, ahogy a korábbi események megelevenednek a színpadon.

terike_es_iren_mozsar_muhely.JPG

A Mozsár Műhely áprilisban bemutatott darabja valós történeten alapul. Fotó: Kállai-Tóth Anett

A darabbeli történetet a valóságban is megtapasztaltad. Hogyan emlékszel vissza a történtekre?

Egy hétfői napon jött be egy középkorú és egy idősebb hölgy a szalonba, mondván, hogy a NAV-tól jöttek és ellenőrzést tartanak. A főnököt keresték, de mivel ő épp nem volt bent, így nem várták meg, megbeszélték, hogy visszajönnek 2 nap múlva. De jelezték, hogy nekik póthajra lenne szükségük, és utaltak arra is, hogy ha megkapják, akkor nem lesz probléma az ellenőrzés során. Vissza is jöttek, a főnököm is bent volt a megbeszélt időpontban. Megkezdték az ellenőrzést, mondták, hogy mi nincs rendben, és melyik hiba mennyi pénzbírságot vonna maga után.  De azt mondták,  ha ad a cég ingyen pótrészt az idősebb hölgynek, a másik hölgynek pedig elvégezzük a hajhosszabbítást, akkor eltekintenek a büntetéstől. Előzetesen a főnök már beszélt a rendőrséggel, hogy milyen eset történt velünk, így kirendeltek egy nyomozót, aki az iroda fölötti galérián tartózkodott és végighallgatott mindent. Miután a 2 hölgy elmondta, mit szeretne, a nyomozó már közben hívott erősítést, és mire kiléptek az irodából, akkorra már a rendőrök várták őket.

Mikortól vált számodra gyanússá, hogy nem valódi adóhatósági vizsgálatról van szó?

Akkor, amikor azt mondták, hogy ha kapnak ingyen póthajat, akkor nem lesz gond az ellenőrzés során.

Te magad hogyan élted meg ezt az eseményt, illetve szerinted mi állhatott az akció hátterében?

Furcsa és ijesztő volt. A hátterében a pénzhiány állhatott. A hajpótlás meglehetősen drága, és sokan nem tudják megfizetni, ráadásul ezeket a típusú hajakat havi szinten kell újra rakni, illetve, ha bármi gond van velük, akkor javíttatni.

Mit szóltál, amikor kiderült, hogy épp ezt az esetet dolgozzák fel színdarabként?

Teljesen megdöbbentem rajta, jó értelemben. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen eset ennyire megihlethet valakit. Vicces volt a szituáció, ahogy ez kiderült.

Láttad-e az előadást, ha igen, hogyan vélekedsz róla?

Igen, láttam az előadást. Nagyon jól megírt darab, a történet fantasztikus, és két szerethető karaktert sikerült alkotniuk a szerzőknek. Mégis, azért benne van a darabban, ami a valóságban történt, de komikus formában.  Ezáltal Terike és Irén szerethető karakterek, és a bűnük is megbocsáthatóbb.

 

Seffer Manuéla

„Annyi minden van ebben a történetben a női létezésről, a nők helyzetéről, vágyairól, ami rendkívül inspiráló”

Interjú Urbanovits Krisztinával és Száger Zsuzsannával, a Terike & Irén főszereplőivel

Izgalmas bemutatóra készül a Mozsár Műhely: a Terike & Irén című előadás története egy valóban megtörtént bűncselekmény alapján íródott, amely szerint két szépkorú hölgy adóellenőrnek adta ki magát, hogy póthajhoz justhassanak egy fodrászszalonban. Az alkotók, a KV Társulat tagjai a cselekményen keresztül a nők helyzetét, társadalmi elvárásokat, az öregedés problémáját is felszínre hozzák produkciójukban. A darab hátteréről, a szerepekről és a közös munkáról a két főhőst alakító Urbanovits Krisztinát és Száger Zsuzsannát kérdeztük.

terike_es_iren_mozsar_muhely.jpg

Urbanovits Krisztina (bal) és Száger Zsuzsanna Markó Róbert rendezővel a Terike & Irén olvasópróbáján. Fotó: Kovács Juju Judit 

A KV Társulat darabjai fogékonyak a társadalom és az egyén problémája iránt. A Terike & Irén történetében mi ragadott meg benneteket?

Urbanovits Krisztina: Az a hihetetlen elszántság, amivel egy 50-es és egy 60-as éveiben járó nő kiterveli, hogy hogyan fognak póthajhoz jutni. Ami iszonyú drága, legalábbis az ő pénztárcájukhoz mérve. És időt, energiát nem kímélve megterveznek gyakorlatilag egy bűntényt, hogy a nagy álmot megvalósítsák. Annyi minden van ebben a történetben a női létezésről, a nők helyzetéről, vágyairól, ami rendkívül inspiráló. Nagyon remélem, ez mind benne tud lenni az előadásban.

Hogyan készültetek fel a szerepre, és mi jelentette számotokra benne a legnagyobb kihívást?

Urbanovits Krisztina: A KV Társulatban mi nagyon sokszor hátralépünk színészként az előadás érdekében, tehát nem arról szól a munkánk, hogy mi ketten mindenáron főszerepet játsszunk. Most viszont nekünk kell a vállunkon vinni az előadást, ez mindenképpen nagy feladat. És Terike és Irén szerepe sem egyszerű; Terike fiatalabb, Irén az idősebb, jó lenne finoman, de jól megragadni az öregedést ennél a két nagyon különböző nőnél.

A Terike & Irén valós történeten alapul. A munkátok során végeztetek esetleg kutatást az ügyben, utánajártatok a történteknek, részleteknek?

Száger Zsuzsanna: Leginkább a hajhosszabbítás, hajpótlás témakörben végeztünk kutatómunkát, mert ezen a területen hiányosak voltak az ismereteink. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ez milyen sok nőt érdekel és érint közvetlenül. Főleg a Facebook oldalakat tanulmányoztam és több tanulságos előtte-utána képet néztünk meg a csapattal. Ezek komoly inspirációt jelentettek a darabbeli karakterekhez. Azt sem tudtam, hogy ez egy ennyire drága műfaj. A szakszavaknak a felét nem is értettük először. Szóval érdekes élmény volt.

Honnan ered a kapcsolat Markó Róbert rendezővel és hogyan esett rá a választásotok?

Urbanovits Krisztina: Robit igen rég ismerjük és nem ez az első munkánk. Dolgoztunk vele dramaturgként a Gardénia című előadásunkban; ő hozta nekünk a darabot.  Sőt, mi színészként is gondoltunk rá, Ünnepeink című performanszunkban.  Én magam pedig játszottam egyetemi vizsgarendezésében, a Sütemények királynőjében.  Úgyhogy sok szálon kapcsolódtunk eddig is, és új bemutatónk, a Terike & Irén alapötletét is neki köszönhetjük.

Markó Róbert nem csak rendezőként, hanem szerzőként is részt vett a darab megvalósításában. Hogyan zajlott a közös munka, az alkotófolyamat?

Száger Zsuzsanna: Konkrétan Robi hozta ezt a valós eseményt, hogy közösen dolgozzuk fel, és vigyük színre. Robi megírta alapvetően a darab első változatát Nagy Orsolya dramaturggal. Ebbe került bele aztán több, improvizáción alapuló plusz jelenet és monológ. Először felolvasó színházi előadást csináltunk belőle.  A visszajelzések alapján tovább dolgoztunk. A három szereplő kibővült négyre. Robi célirányosan kijelölte nekünk az improvizációs témákat. A műhelymunka folytatódott. Még a próbafolyamat alatt is rengeteget alakult a szöveg. Izgalmas volt. Végül a Mozsár Műhelyben bemutatásra kerülő, végső verzió Enyedi Éva dramaturg közreműködésével készült el.

A darabban mennyire követitek a valós eseményeket és mennyiben hagyatkoztok a saját meglátásaitokra?

Száger Zsuzsanna: Gyakorlatilag a rövid, tárgyilagos híren kívül, ami megjelent az esetről 2016 nyarán, semmit nem tudunk az ügy részletes körülményeiről, az elkövetőkről. Csak a korukat és a bűncselekmény tényét. Minden más, hogy úgy mondjam, teljesen a képzeletünk szüleménye. A sors csodálatos fintora, hogy az előadáshoz szükséges parókát – mint menet közben véletlenül kiderült – pont abban az üzletben vettem meg, ahol a valós események megtörténtek. Hihetetlen volt. Együtt kacagtunk és sikongattunk a fodrásznővel. Aztán záporoztak felé a kérdéseim. Elképesztő és csodálatos érzés volt, hogy mennyi minden úgy történt igaziból, ahogy mi elképzeltük és a magunk feje után megfejtettük a történetet.

 

Seffer Manuéla

Megismernéd Terike és Irén történetét!

Ki nem hagynám!

 

 

 

A Mozsár Műhely új darabja felborzolta a kedélyeket

„Hány elemet használnak havonta?", „Savanyú a ...???”, „Még sosem ittam sört, inkább szerelmes voltam!!!”, „És azt hiszik, boldogok…”. Ilyen és ezekhez hasonló kommentek érkeztek a Mozsár Műhely új darabját, a Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadást beharangozó videó alá a Facebookon. Mi válthatta ki ezt a reakciót a nézőkből, és mit gondolnak minderről a darab szereplői? Erre kerestük a választ.

A február elején műsorra tűzött Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadásunk meglehetősen heves érzelmi reakciókat váltott ki a közönségből – különösen a férfiakból. A Mozsár Műhely új bemutatója merész, szókimondó és nagyon őszinte megnyilatkozás párkapcsolatról, érzelmekről, erotikáról, az egymáshoz és önmagunkhoz fűződő viszonyainkról, de ugyanígy mesél a társtalanságról, vagy a nőiséggel együtt járó tapasztalatokról, örömökről, kisebb-nagyobb nehézségekről. Mindenekelőtt kíméletlen (ön)iróniával teszi mindezt, ahogy láthatjuk az ominózus beharangozóban:

"32 éves koromra elértem, hogy nem kell férfihorkolásra elaludni és gyereksírásra kelni, nem dől be a lakáshitelem és nem kell lakógyűlésre se járnom, nem csal meg a férjem, nem kell befektetési tanácsokat hallgatnom sem rettegnem, hogy elbocsájtanak a munkahelyemről. Ja, és megtanultam elengedett kézzel biciklizni. Azt hiszem, boldog vagyok!"

Ezek a mondatok hangzottak el abban a videóban, ami többekben ellenérzéseket keltett. A szöveget sokan úgy értelmezték, mint egy (illetve négy) karrierista, magányos szingli kizárólag önmagára fókuszáló monológját – ugyanakkor a beharangozó szövege és a darab egésze is jóval mélyebb és összetettebb problémákat fogalmaz meg. Ráadásul a videóban elmondott szöveg máris az ellentétébe fordulhat át, ha belegondolunk: ha nincs lakásunk – nincs lakáshitel sem, ha nincs gyereksírás – nincs gyermekünk, családunk, ha nem bocsáthatnak el a munkahelyünkről, akkor vélhetően nincs honnan elbocsátaniuk…

A Szomjas férfiak sört isznak helyettem olyan, sokakat érintő kérdéseket vet fel, mint a társkeresés buktatói, a párkapcsolati problémák, a hűtlenség; ezt pedig jól megválasztott eszköztárral és tabukat feszegetve tárják elő, a produkció során pedig végig érzékelhető az intim hangulat, a személyes hangvétel.

Az előadás heves fogadtatása kapcsán az előadók véleményét is megkérdeztük. „Frusztrált és szorongó társadalomban élünk, ahol egy-egy problémafelvetésre zsigeri agresszió a válasz – kezdi Sárközi-Nagy Ilona. „Az előadásunk beharangozó-videója is szélsőséges érzelmeket generált, ami tulajdonképpen jó, hiszen azt jelenti, hogy megérinti a nézőket. Hogy a negatív, vagy néhol valóban agresszív reakció hol gyökerezik, arról érdemes lenne elgondolkodni. Megváltoztak a nemi szerepek, férfiak és nők egyaránt keresik a helyüket, ami szélesebb spektrumot jelent a mindenről egy emberként döntő családfenntartó, és a mindenben magát alárendelő háziasszony szerepénél. Hogy ebben ki hol találja meg magát, az saját felelősség kellene, hogy legyen, nem mások véleménye, vagy a divat, média által meghatározott identitással való azonosulás.” A beharangozóról Sárközi-Nagy Ilona így vélekedik: „Ha ez valóban egy karrierista szingli önmagát igazoló monológja lenne (nem pedig egy ironikus nincs-monológ), akkor is érdemes lenne mögé nézni, hogy mi mondatja el ezeket a mondatokat. Általános probléma, hogy saját sérüléseink reagálnak mások fel nem ismert sérüléseire. Talán ha a kommentelők megnéznék az előadást, megértenék, még akkor is, ha nem is tudnak vele azonosulni.”

szomjas_ferfiak1.jpg

Jelenet a Szomjas férfiak... című előadásból. Forrás: facebook.com/emancikszinhaz/

„Azért csinálunk előadásokat, hogy kommunikáljunk és kommunikációt generáljunk” - folytatja Tarr Judit. „Egy ajánló videó célja a figyelemfelkeltés, ami ebben az esetben sikerült, hiszen ha valaki veszi a fáradtságot, hogy kommenteljen, ő már nem közömbös, valami megmozdult benne. Nagy szeretettel várjuk őket a következő előadásaink valamelyikére, ahol kibontjuk ezt a néhány mondatot, ami elhangzik a videóban. Hiszen az előadás is így kezdődik; mint egy első benyomás, talán nem szimpatikus, de aztán levesszük a napszemüveget, és őszintén megmutatjuk, mi van mögötte. Úgy mesélünk a velünk történtekről, ahogy megéltük őket, amiért a legtöbben hálásak, de előfordul hogy zavarba hozunk valakit, főleg férfiakat. Én ezért is szeretem, ha a nők becsábítják mondjuk a párjukat, hiszen a fiúk maguktól nehezen jönnek, mert azt hiszik, ez olyan "női téma". Nem az. Nem női magazinos. Viszont szókimondó. Nőkkel könnyebben alakul ki összekacsintás, de a férfi nézőkkel talán nagyobb ívet járhatunk be közösen. Jó kis trip, ne hagyjátok ki! ;)”

Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit nemcsak szereplői, hanem alkotói is a darabnak. „Ezek saját történetek, saját tollból, mégsem csak őszinteségi rohamok, hanem megformált szerepek kamara-tragédiái/szatírái. Rendkívül hangsúlyos az önirónia, amellyel magukról mesélnek” – fogalmazott Máthé Zsolt, a darab rendezője egy korábbi interjúnkban. „Ők teremtik meg a helyszínt, az évszámot, ők játsszák el az aktuális férfit, láttatják és jelen idejűvé teszik a velük történt találkozást, kapcsolatot, szakítást.

De hogyan vélekednek és mit tapasztaltak azok, akik már látták a darabot? Bár a produkció még csak most indult a Mozsár Műhelyben, már az első két alkalommal is szép sikert aratott, a közönség nagy érdeklődéssel fogadta – köztük a férfiak is. A premier kapcsán az alábbi megjegyzések érkeztek a nézők részéről:

És akkor most mindezek tudtában szeretném újrakezdeni a nőkkel.

Azt az ágyazósat rólam írtad? Esküszöm azt hittem.

Nagyon betalált.

Elkepesztő nyálas es zagyva vagyok, de egyszerűen nem tudok betelni azzal amit adtatok.

Szuper darab, gratulálok! Rég szórakoztam ilyen jól.

Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!

 

Hogy mit kínál számunkra a darab és mit érzünk belőle magunkénak, azt mi magunk érzékeljük, tapasztaljuk – de nem lenne meglepő, ha egy-egy ponton magunkra ismernénk benne. A Szomjas férfiakat szemlélve hosszú évek, életszakaszok egy órába sűrített történeteit, élményeit, csalódásait élhetjük meg. És miközben meglepődünk, elgondolkodunk vagy épp nevetünk egy-egy jeleneten, hirtelen rádöbbenünk, hogy nem csupán hozzánk, nekünk szól. Hanem sok esetben rólunk, mindannyiunkról.

 

Seffer Manuéla

Kíváncsi lettél? Ismerd meg te is!

Ezt nem hagyom ki!

" Kikapcsolódni, kicsit megfeledkezni saját magunkról..."

Sorozatunk következő törzsnézője Sinkovicz Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem tanulója. Rendszeresen látjuk előadásainkon, így kíváncsiak voltunk rá, hogyan talált ránk, és mi az, amiért időről-időre visszatér hozzánk.

Mi alapján választod ki azokat a színházi előadásokat, amikre ellátogatsz?

Számomra a legfontosabb faktor a választásnál az maga a történet, hogy miről szól az előadás, milyen témákat dolgoz fel. Emellett természetesen nem elhanyagolható tényező, hogy milyen színészek játszanak az adott darabban. Mindig öröm, ha felfedezhetek valakit, akit korábban még nem vagy csak kevés előadásban láttam.

Mi volt az első előadás, amit láttál a Mozsárban, és mi az, ami által törzsnézőnkké váltál?

Az első darab, amit a Mozsár Műhelyben néztem a 100 szóban a Város volt. Az előadással már találkoztam azelőtt, hogy a Mozsárban bemutatták volna, egyszer a gimnáziumomban vendégszerepeltek vele a színészek. Mikor hallottam, hogy bemutatják színházban, kíváncsi lettem. Érdekelt, hogyan változik, és hogy bekerülnek-e új történetek a darabba. Aztán ebben az évadban elindult az Élet.történetek.hu előadássorozat, amit szintén nagyon izgatottan vártam. A Levél apámhoz-Nővérek annyira megfogott, hogy nem volt kérdés, a többin is ott a helyem.

1.jpg

Volt olyan előadás, amit esetleg többször is láttál nálunk? Lenne ilyen?

A 100 szóban a Várost többször is láttam, elképesztő, hogy legfeljebb 100 szóban ilyen kerek és magukkal ragadó történetek születnek. Budapest egy igazán lenyűgöző város a mindennapi csodáival. Ezt azóta érzem igazán, mióta a fővárosban élek, így különös boldogsággal hallgatom a novellákat.

Barátokkal vagy a családdal jössz hozzánk legtöbbször?

 Főleg a barátaimmal szoktam színházba járni. Egyetem után szeretünk egy-egy darabra beülni, kikapcsolódni, kicsit megfeledkezni saját magunkról, és külön öröm, hogy a Mozsár Műhelynél van lehetőségünk diákjegyet venni, amivel féláron nézhetjük az előadásokat.

Milyen típusú előadásokat néznél nálunk a jövőben? Esetleg van kedvenced is, akit el tudnál a Mozsár Műhely színpadán képzelni?

Remélem, hogy az Élet.történetek.hu sorozat folytatódni fog, biztos, hogy rengeteg ember történetét fel lehet még dolgozni. Emellett fontosnak tartom újabb és újabb kortárs magyar drámák színpadra állítását. Szívesen látnék egyre több fiatal, pályakezdő színészt a Mozsárban, de annak is örülnék, ha Szilágyi Csenge szerepelne egy másik darabban is a 100 szóban a Városon kívül, vagy ha Fehér Balázs Benő rendezne egy előadást.

 

 

Klopfer Alexandra

süti beállítások módosítása