A 100 szóban a város 2017 tavaszától rendszeresen látható a Mozsár Műhely színpadán. A népszerű produkcióban Nagy Dániel Viktor és Szilágyi Csenge idéznek fel Budapesthez kötődő életképeket, hangulatokat, személyes történeteket. Az előadás kulisszatitkaiba Dávid Áron, a 100 szóban a város rendezőasszisztense avatott be bennünket, aki beszélt a hátterében működő összetett munkafolyamatról, felelősségről és kihívásokról, emellett mesélt pályájának indulásáról is.
Dávid Áron, a 100 szóban a város rendezőasszisztense. Fotó: Giliga Ilka
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy színházzal szeretnél foglalkozni?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert 7 éves korom óta tudom, merre szeretnék haladni. Egy előadás felvételét láttam VHS kazettáról, akkor szerettem bele abba az ötletbe, hogy emberek azt állítják magukról, hogy ők mások, s mégsem hazudnak. Hosszú ideig színésznek készültem (Marosvásárhelyen elvégeztem a színművészeti egyetemet is), de megtetszett a háttérben való munka, s mivel szeretem próbára tenni magam, így jött a rendezőasszisztens szerepköre, ami gyakorlatilag a háttérmunkák esszenciája.
Hogyan tudnád leginkább körülírni, mi egy rendezőasszisztens feladata egy produkció létrejöttében?
A Mozsár Műhelyben látható 100 szóban a város című előadás ebből a szempontból speciális, ugyanis a rendező, Nagy Dániel Viktor az első pillanattól az utolsóig a színpadon van, így én voltam az a próbafolyamat során, aki tudtam neki segíteni, mi működik, mi él meg a színpadon annyira, hogy a nézőhöz eljussanak a gondolatok. De ezenfelül nagyon fontos, hogy az asszisztensnek mindent tudnia kell a produkcióról: a színpadi mozgásokat, a zenei és világítási végszavakat, a díszlet és kellékek pontos helyét. A jó asszisztenstől nem lehet olyat kérdezni, amire ne tudna válaszolni.
Jelenet a 100 szóban a város című előadásból. Fotó: Sin Olivér
Mi volt a munkafolyamat alatt, ami a legnagyobb kihívást jelentette?
Ebben az előadásban nagyon fontos a látvány, amiben meg kellett találni a középutat: ne üljön rá a történetekre, hanem emelje fel, segítse azokat. Ezekben tudtam sokat segíteni. Dani és Csenge a színpadon állva nem látták, mi az, ami a legkifejezőbben támasztja alá a történetet. Tehát bizonyos értelemben ezekért én vállaltam a felelősséget. De az állandó teltház és az előadás végén kiáramló közönségből elcsípett beszélgetésfoszlányok alapján sikerült ezt a célt teljesíteni.
Minden előadáson ott vagy, mik azok a dolgok, amiket rendszeresen figyelsz, jegyzel?
Minden előadást megelőz egy lejáró próba, ami leginkább a technikára koncentrál, ugyanis nagyon összetett világítása van a produkciónak. Ha próba közben valamelyik színész mond egy új ötletet, egy új poént, amit ki akar próbálni majd élesben, azt én előadás közben kiemelten figyelem: mik a reakciók a közönségből. Figyelem emellett a tempót és ritmust. A legprofánabb dolog mégis a szöveg érthetősége, s ha ebben hiba van, azt később jelezni kell a színésznek. De ezzel nekem szerencsére a legritkább esetben van dolgom itt, mert két nagyon jól beszélő színészt kell hallgatnom.
Hogyan képzeled a jövőd, milyen produkciókban vennél részt leginkább, és milyen szerepkörben?
Most a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulok, közben és utána szeretnék független társulatoknál dolgozni asszisztensként s majd egyszer rendezni. Szeretnék bátor, kísérletező ötletekben részt venni. Fontosnak tartom a független társulatokat, mert nekik minden egyes nézőért meg kell küzdeni.
Klopfer Alexandra
Még nem láttad? Most megnézheted!
100 szóban a város című előadásunkra online is megvásárolhatod a jegyed!