Oláh Andrea több mint 10 éve foglalkozik hivatásszerűen könyvekkel: rádiós műsorában és immár saját honlapján is (konyvbenutazom.hu) ajánlja az olvasnivalókat a könyvbarátok figyelmébe. Nem véletlen, hogy a kortárs szerzők írásaiból összeállított színházi sorozat, a Kortalan kortárs (amelynek ötletgazdái Fodor Annamária, Heczeg Adrienn és Járó Zsuzsa színésznők) felkeltette a figyelmét, és immár nem hiányozhat a közönség soraiból a sorozat egyetlen előadásán sem.

Oláh Andrea rádiós szerkesztő-műsorvezetővel, a Kortalan kortárs előadássorozat törzsnézője

A Kortalan kortárs előadássorozat rendszeres nézője vagy. Mi fogott meg ebben a produkcióban, miért jössz el minden előadásra?

Szeretem a színházat, és a Kortalan kortárs révén rájöttem, hogy szeretem a színházban a meglepetéseket is. Izgalmas, hogy mennyi hatás ér egyetlen előadás alatt, az egyik novella megrendít, de a következőtől már nevetnem kell, vizuális élmények, zenék, dalok, civil szereplők a közönségből – szóval annyi élmény ér egy produkció alatt, hogy utána napokig dolgozik még bennem, és jókat szoktunk beszélgetni utána a barátaimmal is, kiben mit hozott fel egy-egy szöveg. Elképesztő, milyen ötletei vannak a három remek színésznőnek, és hogy az előadások „hívószaváról” – ikon, megszállottság, örökség… - mi minden jut eszükbe. Persze nagyon élvezem az előadás második részében a Szily Nóra vezette beszélgetéseket is, klassz, hogy a meghívott vendéggel együtt ott ülnek a Kortalan kortárs tagjai is, érdekes hallgatni, mi foglalkoztatja őket, mit hoztak gyerekkorukból, mi van már mögöttük, miben hisznek.  

Az eddigi előadásokból mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat (jelenet, vendég, téma) és miért?

Hosszú lenne felsorolni, de például imádtam azt, ahogyan egy Dragomán-novella, a Seprű megjelent a színpadon az egyik előadáson: hangjátékot csináltak belőle, egyszerre volt vicces és drámai (egyébként is szeretem azt a novellát). Nagyon finoman jelenítették meg a színpadon a Csokiszív című páros novellát (Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva írásai – a szerk.), amelyben két nő ugyanazért a férfiért rajong feltételek nélkül. Érdekes volt a Szólánc, Tóth Kriszta döbbenetes erejű novellája is; ahogyan maszk mögé bújva, mondhatni arctalanok bántották durva szavakkal a szövegben szereplő, gyerekével utazó nőt. Emlékezetes volt a beszélgetés Novák Péterrel a megszállottság kapcsán, de megmaradt bennem az Ikon című előadás utáni beszélgetés is, a színésznők történetei miatt. És hát különleges emlék az „esküvő jelenet” az Örökség című eladásból, hiszen végig nem tudta a közönség, valóságot lát-e vagy ez is színházi varázslat? (Valóság volt: Fodor Annamária a színpadon, az előadás keretében házasodott össze párjával – a szerk.) És akkor ezt most nagyon hosszan tudnám folytatni, csak pillanatokat felidézve, a kis video-anyagokat Frida Kahloról, vagy azt, amikor az Ikon előadáson a szemünk előtt születtek festmények azokból a csodás fotókból, amelyeken a három színésznőt láthattuk női ikonok jellegzetes pózában.

Jelenet a Kortalan Kortárs egyik előadásából. Fotó: Kállai-Tóth Anett

„Hivatásos olvasó” vagy, sok ezer könyvet olvastál el. Van egyetlen abszolút kedvenc könyved?

Korszakok vannak inkább, és műfajokban kiemelkedő olvasmányélmények, mert ilyen mennyiségnél már egy abszolút legjobb nincsen. J Igaz, vannak könyvek, amelyeknek a hatása, vagy az érzés, az öröm, amit kiváltottak, mindig ott van hátul a fejemben. Ilyen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (Mary Ann Shaffer - Annie Barrows), ilyen a Berlini nyárfák (Anne B. Ragde) az Expedíció vagy a Borne című scifi (Jeff Vandermeer), és persze meghatározó olvasmányélményem Jo Nesbo, a skandináv krimik királya is. De nagyon megérintett John Williams Stoner című műve, vagy a Sündisznó eleganciája (Muriel Barbery), és a magyarokat szándékosan nem is írtam ide, mert a szerzőket személyesen is ismerem, és félek, hogy kihagynék valakit, aki pedig a szívem csücske.

Olvasom a könyvajánlóidat, és minden könyvről hatalmas lelkesedéssel mesélsz. Azért előfordul, hogy nem tetszik egy könyv? Ilyenkor hogyan lendülsz tovább, hogyan „rágod magad át” rajta?

Van egy trükköm, hogy miként birkózom meg olyan könyvvel, amit nehezen értek, esetleg témában távol állnak tőlem, vagy szárazak. Azokat egyszerűen visszafelé olvasom. J Meg is szeretem őket, mire az elejére érek ezeknek a könyveknek. A regények esetében pedig egyszerűen úgy olvasok, hogy az egyediségükre, az értékükre, a sajátos hangjukra figyelek. Az én dolgom, hogy ajánljam ezeket a könyveket, vagyis meg kell találnom azt, ami miatt az adott regény megragadhatja az olvasót. És ezt mindig szívesen teszem. Az elmúlt 13 évben összesen 3 olyan könyv volt, amit kifejezetten utáltam, mert bántóak, durvák voltam. Azokat egyszerűen visszaadtam. Nem dolgoztam velük.

A Mozsár Műhelyben már nem csak a közönség soraiban találkozhattunk veled, hanem a színpadon is, hiszen nemrég egy másik előadássorozat, a Beszélő levelek egyik előadásának házigazdája voltál. Hogyan készültél rá és milyen élmény volt részt venni a produkcióban?

Mondhatom, hogy életem egyik legemlékezetesebb estje volt ez. Egy színházszeretőnek az, hogy ott áll a színpadon, és ő is reflektorfényben van - hiszen magáról is kell beszélni, miközben felvezeti a nagyszerű színészek felolvasását -, hát ez rendkívüli helyzet… Álmodni sem mertem soha, hogy erre lehetőségem lesz egyszer. Pláne, hogy képes is leszek rá! J Sokat vagyok közönség előtt, de kérdezni, moderátorként dolgozni akárhány ember előtt egészen más, mint ez. Aggódtam is, hogyan lehetek érdekes a közönségnek ebben a produkcióban, de a könyveimhez menekültem ijedtemben, sorra eszembe jutottak a levelek, amelyeket különböző regényekben, naplókban, önéletleírásokban olvastam, azokat vittem az előadásra, és így máris biztonságban éreztem magam. Igazán élveztem!

Van olyan szerző vagy könyv, akit vagy amit szívesen ajánlanál a Kortalan kortárs alkotócsapatának figyelmébe?

Nagy szerelmem a Szindbád, a detektív. Csabai László könyve az 1920-as években indul, és a második világháborún végéig viszi az olvasót. Hihetetlen érzékenységgel, különleges humorral meséli el a történeteit, amelyekben egy fiatal nyomozó felderíti a bűntények hátterét, mindenféle társadalmi réteg életébe, küzdelmeibe, titkaiba betekintést adva. Remek szöveg, és bár nem a mai korban játszódik, minden konfliktusban ott vagyunk mi magunk.

Megyeri Léna