Sorozatunk következő törzsnézője Sinkovicz Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem tanulója. Rendszeresen látjuk előadásainkon, így kíváncsiak voltunk rá, hogyan talált ránk, és mi az, amiért időről-időre visszatér hozzánk.

Mi alapján választod ki azokat a színházi előadásokat, amikre ellátogatsz?

Számomra a legfontosabb faktor a választásnál az maga a történet, hogy miről szól az előadás, milyen témákat dolgoz fel. Emellett természetesen nem elhanyagolható tényező, hogy milyen színészek játszanak az adott darabban. Mindig öröm, ha felfedezhetek valakit, akit korábban még nem vagy csak kevés előadásban láttam.

Mi volt az első előadás, amit láttál a Mozsárban, és mi az, ami által törzsnézőnkké váltál?

Az első darab, amit a Mozsár Műhelyben néztem a 100 szóban a Város volt. Az előadással már találkoztam azelőtt, hogy a Mozsárban bemutatták volna, egyszer a gimnáziumomban vendégszerepeltek vele a színészek. Mikor hallottam, hogy bemutatják színházban, kíváncsi lettem. Érdekelt, hogyan változik, és hogy bekerülnek-e új történetek a darabba. Aztán ebben az évadban elindult az Élet.történetek.hu előadássorozat, amit szintén nagyon izgatottan vártam. A Levél apámhoz-Nővérek annyira megfogott, hogy nem volt kérdés, a többin is ott a helyem.

Volt olyan előadás, amit esetleg többször is láttál nálunk? Lenne ilyen?

A 100 szóban a Várost többször is láttam, elképesztő, hogy legfeljebb 100 szóban ilyen kerek és magukkal ragadó történetek születnek. Budapest egy igazán lenyűgöző város a mindennapi csodáival. Ezt azóta érzem igazán, mióta a fővárosban élek, így különös boldogsággal hallgatom a novellákat.

Barátokkal vagy a családdal jössz hozzánk legtöbbször?

 Főleg a barátaimmal szoktam színházba járni. Egyetem után szeretünk egy-egy darabra beülni, kikapcsolódni, kicsit megfeledkezni saját magunkról, és külön öröm, hogy a Mozsár Műhelynél van lehetőségünk diákjegyet venni, amivel féláron nézhetjük az előadásokat.

Milyen típusú előadásokat néznél nálunk a jövőben? Esetleg van kedvenced is, akit el tudnál a Mozsár Műhely színpadán képzelni?

Remélem, hogy az Élet.történetek.hu sorozat folytatódni fog, biztos, hogy rengeteg ember történetét fel lehet még dolgozni. Emellett fontosnak tartom újabb és újabb kortárs magyar drámák színpadra állítását. Szívesen látnék egyre több fiatal, pályakezdő színészt a Mozsárban, de annak is örülnék, ha Szilágyi Csenge szerepelne egy másik darabban is a 100 szóban a Városon kívül, vagy ha Fehér Balázs Benő rendezne egy előadást.

Klopfer Alexandra