Izgalmas bemutatóra készül a Mozsár Műhely: a Terike & Irén című előadás története egy valóban megtörtént bűncselekmény alapján íródott, amely szerint két szépkorú hölgy adóellenőrnek adta ki magát, hogy póthajhoz justhassanak egy fodrászszalonban. Az alkotók, a KV Társulat tagjai a cselekményen keresztül a nők helyzetét, társadalmi elvárásokat, az öregedés problémáját is felszínre hozzák produkciójukban. A darab hátteréről, a szerepekről és a közös munkáról a két főhőst alakító Urbanovits Krisztinát és Száger Zsuzsannát kérdeztük.
Urbanovits Krisztina (bal) és Száger Zsuzsanna Markó Róbert rendezővel a Terike & Irén olvasópróbáján. Fotó: Kovács Juju Judit
A KV Társulat darabjai fogékonyak a társadalom és az egyén problémája iránt. A Terike & Irén történetében mi ragadott meg benneteket?
Urbanovits Krisztina: Az a hihetetlen elszántság, amivel egy 50-es és egy 60-as éveiben járó nő kiterveli, hogy hogyan fognak póthajhoz jutni. Ami iszonyú drága, legalábbis az ő pénztárcájukhoz mérve. És időt, energiát nem kímélve megterveznek gyakorlatilag egy bűntényt, hogy a nagy álmot megvalósítsák. Annyi minden van ebben a történetben a női létezésről, a nők helyzetéről, vágyairól, ami rendkívül inspiráló. Nagyon remélem, ez mind benne tud lenni az előadásban.
Hogyan készültetek fel a szerepre, és mi jelentette számotokra benne a legnagyobb kihívást?
Urbanovits Krisztina: A KV Társulatban mi nagyon sokszor hátralépünk színészként az előadás érdekében, tehát nem arról szól a munkánk, hogy mi ketten mindenáron főszerepet játsszunk. Most viszont nekünk kell a vállunkon vinni az előadást, ez mindenképpen nagy feladat. És Terike és Irén szerepe sem egyszerű; Terike fiatalabb, Irén az idősebb, jó lenne finoman, de jól megragadni az öregedést ennél a két nagyon különböző nőnél.
A Terike & Irén valós történeten alapul. A munkátok során végeztetek esetleg kutatást az ügyben, utánajártatok a történteknek, részleteknek?
Száger Zsuzsanna: Leginkább a hajhosszabbítás, hajpótlás témakörben végeztünk kutatómunkát, mert ezen a területen hiányosak voltak az ismereteink. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ez milyen sok nőt érdekel és érint közvetlenül. Főleg a Facebook oldalakat tanulmányoztam és több tanulságos előtte-utána képet néztünk meg a csapattal. Ezek komoly inspirációt jelentettek a darabbeli karakterekhez. Azt sem tudtam, hogy ez egy ennyire drága műfaj. A szakszavaknak a felét nem is értettük először. Szóval érdekes élmény volt.
Honnan ered a kapcsolat Markó Róbert rendezővel és hogyan esett rá a választásotok?
Urbanovits Krisztina: Robit igen rég ismerjük és nem ez az első munkánk. Dolgoztunk vele dramaturgként a Gardénia című előadásunkban; ő hozta nekünk a darabot. Sőt, mi színészként is gondoltunk rá, Ünnepeink című performanszunkban. Én magam pedig játszottam egyetemi vizsgarendezésében, a Sütemények királynőjében. Úgyhogy sok szálon kapcsolódtunk eddig is, és új bemutatónk, a Terike & Irén alapötletét is neki köszönhetjük.
Markó Róbert nem csak rendezőként, hanem szerzőként is részt vett a darab megvalósításában. Hogyan zajlott a közös munka, az alkotófolyamat?
Száger Zsuzsanna: Konkrétan Robi hozta ezt a valós eseményt, hogy közösen dolgozzuk fel, és vigyük színre. Robi megírta alapvetően a darab első változatát Nagy Orsolya dramaturggal. Ebbe került bele aztán több, improvizáción alapuló plusz jelenet és monológ. Először felolvasó színházi előadást csináltunk belőle. A visszajelzések alapján tovább dolgoztunk. A három szereplő kibővült négyre. Robi célirányosan kijelölte nekünk az improvizációs témákat. A műhelymunka folytatódott. Még a próbafolyamat alatt is rengeteget alakult a szöveg. Izgalmas volt. Végül a Mozsár Műhelyben bemutatásra kerülő, végső verzió Enyedi Éva dramaturg közreműködésével készült el.
A darabban mennyire követitek a valós eseményeket és mennyiben hagyatkoztok a saját meglátásaitokra?
Száger Zsuzsanna: Gyakorlatilag a rövid, tárgyilagos híren kívül, ami megjelent az esetről 2016 nyarán, semmit nem tudunk az ügy részletes körülményeiről, az elkövetőkről. Csak a korukat és a bűncselekmény tényét. Minden más, hogy úgy mondjam, teljesen a képzeletünk szüleménye. A sors csodálatos fintora, hogy az előadáshoz szükséges parókát – mint menet közben véletlenül kiderült – pont abban az üzletben vettem meg, ahol a valós események megtörténtek. Hihetetlen volt. Együtt kacagtunk és sikongattunk a fodrásznővel. Aztán záporoztak felé a kérdéseim. Elképesztő és csodálatos érzés volt, hogy mennyi minden úgy történt igaziból, ahogy mi elképzeltük és a magunk feje után megfejtettük a történetet.
Seffer Manuéla
Megismernéd Terike és Irén történetét!
