„Hány elemet használnak havonta?", „Savanyú a ...???”, „Még sosem ittam sört, inkább szerelmes voltam!!!”, „És azt hiszik, boldogok…”. Ilyen és ezekhez hasonló kommentek érkeztek a Mozsár Műhely új darabját, a Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadást beharangozó videó alá a Facebookon. Mi válthatta ki ezt a reakciót a nézőkből, és mit gondolnak minderről a darab szereplői? Erre kerestük a választ.
A február elején műsorra tűzött Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadásunk meglehetősen heves érzelmi reakciókat váltott ki a közönségből – különösen a férfiakból. A Mozsár Műhely új bemutatója merész, szókimondó és nagyon őszinte megnyilatkozás párkapcsolatról, érzelmekről, erotikáról, az egymáshoz és önmagunkhoz fűződő viszonyainkról, de ugyanígy mesél a társtalanságról, vagy a nőiséggel együtt járó tapasztalatokról, örömökről, kisebb-nagyobb nehézségekről. Mindenekelőtt kíméletlen (ön)iróniával teszi mindezt, ahogy láthatjuk az ominózus beharangozóban:
"32 éves koromra elértem, hogy nem kell férfihorkolásra elaludni és gyereksírásra kelni, nem dől be a lakáshitelem és nem kell lakógyűlésre se járnom, nem csal meg a férjem, nem kell befektetési tanácsokat hallgatnom sem rettegnem, hogy elbocsájtanak a munkahelyemről. Ja, és megtanultam elengedett kézzel biciklizni. Azt hiszem, boldog vagyok!"
Ezek a mondatok hangzottak el abban a videóban, ami többekben ellenérzéseket keltett. A szöveget sokan úgy értelmezték, mint egy (illetve négy) karrierista, magányos szingli kizárólag önmagára fókuszáló monológját – ugyanakkor a beharangozó szövege és a darab egésze is jóval mélyebb és összetettebb problémákat fogalmaz meg. Ráadásul a videóban elmondott szöveg máris az ellentétébe fordulhat át, ha belegondolunk: ha nincs lakásunk – nincs lakáshitel sem, ha nincs gyereksírás – nincs gyermekünk, családunk, ha nem bocsáthatnak el a munkahelyünkről, akkor vélhetően nincs honnan elbocsátaniuk…
A Szomjas férfiak sört isznak helyettem olyan, sokakat érintő kérdéseket vet fel, mint a társkeresés buktatói, a párkapcsolati problémák, a hűtlenség; ezt pedig jól megválasztott eszköztárral és tabukat feszegetve tárják elő, a produkció során pedig végig érzékelhető az intim hangulat, a személyes hangvétel.
Az előadás heves fogadtatása kapcsán az előadók véleményét is megkérdeztük. „Frusztrált és szorongó társadalomban élünk, ahol egy-egy problémafelvetésre zsigeri agresszió a válasz – kezdi Sárközi-Nagy Ilona. „Az előadásunk beharangozó-videója is szélsőséges érzelmeket generált, ami tulajdonképpen jó, hiszen azt jelenti, hogy megérinti a nézőket. Hogy a negatív, vagy néhol valóban agresszív reakció hol gyökerezik, arról érdemes lenne elgondolkodni. Megváltoztak a nemi szerepek, férfiak és nők egyaránt keresik a helyüket, ami szélesebb spektrumot jelent a mindenről egy emberként döntő családfenntartó, és a mindenben magát alárendelő háziasszony szerepénél. Hogy ebben ki hol találja meg magát, az saját felelősség kellene, hogy legyen, nem mások véleménye, vagy a divat, média által meghatározott identitással való azonosulás.” A beharangozóról Sárközi-Nagy Ilona így vélekedik: „Ha ez valóban egy karrierista szingli önmagát igazoló monológja lenne (nem pedig egy ironikus nincs-monológ), akkor is érdemes lenne mögé nézni, hogy mi mondatja el ezeket a mondatokat. Általános probléma, hogy saját sérüléseink reagálnak mások fel nem ismert sérüléseire. Talán ha a kommentelők megnéznék az előadást, megértenék, még akkor is, ha nem is tudnak vele azonosulni.”
Jelenet a Szomjas férfiak... című előadásból. Forrás: facebook.com/emancikszinhaz/
„Azért csinálunk előadásokat, hogy kommunikáljunk és kommunikációt generáljunk” - folytatja Tarr Judit. „Egy ajánló videó célja a figyelemfelkeltés, ami ebben az esetben sikerült, hiszen ha valaki veszi a fáradtságot, hogy kommenteljen, ő már nem közömbös, valami megmozdult benne. Nagy szeretettel várjuk őket a következő előadásaink valamelyikére, ahol kibontjuk ezt a néhány mondatot, ami elhangzik a videóban. Hiszen az előadás is így kezdődik; mint egy első benyomás, talán nem szimpatikus, de aztán levesszük a napszemüveget, és őszintén megmutatjuk, mi van mögötte. Úgy mesélünk a velünk történtekről, ahogy megéltük őket, amiért a legtöbben hálásak, de előfordul hogy zavarba hozunk valakit, főleg férfiakat. Én ezért is szeretem, ha a nők becsábítják mondjuk a párjukat, hiszen a fiúk maguktól nehezen jönnek, mert azt hiszik, ez olyan "női téma". Nem az. Nem női magazinos. Viszont szókimondó. Nőkkel könnyebben alakul ki összekacsintás, de a férfi nézőkkel talán nagyobb ívet járhatunk be közösen. Jó kis trip, ne hagyjátok ki! ;)”
Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit nemcsak szereplői, hanem alkotói is a darabnak. „Ezek saját történetek, saját tollból, mégsem csak őszinteségi rohamok, hanem megformált szerepek kamara-tragédiái/szatírái. Rendkívül hangsúlyos az önirónia, amellyel magukról mesélnek” – fogalmazott Máthé Zsolt, a darab rendezője egy korábbi interjúnkban. „Ők teremtik meg a helyszínt, az évszámot, ők játsszák el az aktuális férfit, láttatják és jelen idejűvé teszik a velük történt találkozást, kapcsolatot, szakítást.”
De hogyan vélekednek és mit tapasztaltak azok, akik már látták a darabot? Bár a produkció még csak most indult a Mozsár Műhelyben, már az első két alkalommal is szép sikert aratott, a közönség nagy érdeklődéssel fogadta – köztük a férfiak is. A premier kapcsán az alábbi megjegyzések érkeztek a nézők részéről:
„És akkor most mindezek tudtában szeretném újrakezdeni a nőkkel.”
„Azt az ágyazósat rólam írtad? Esküszöm azt hittem.”
„Nagyon betalált.”
„Elkepesztő nyálas es zagyva vagyok, de egyszerűen nem tudok betelni azzal amit adtatok.”
„Szuper darab, gratulálok! Rég szórakoztam ilyen jól.”
„Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!”
Hogy mit kínál számunkra a darab és mit érzünk belőle magunkénak, azt mi magunk érzékeljük, tapasztaljuk – de nem lenne meglepő, ha egy-egy ponton magunkra ismernénk benne. A Szomjas férfiakat szemlélve hosszú évek, életszakaszok egy órába sűrített történeteit, élményeit, csalódásait élhetjük meg. És miközben meglepődünk, elgondolkodunk vagy épp nevetünk egy-egy jeleneten, hirtelen rádöbbenünk, hogy nem csupán hozzánk, nekünk szól. Hanem sok esetben rólunk, mindannyiunkról.
Seffer Manuéla
Kíváncsi lettél? Ismerd meg te is!
