Habár legtöbben ma is Gépnarancs című könyvéről és az abból készült Stanley Kubrick-filmről (magyarul Mechanikus narancs címmel jelent meg) ismerik, a manchesteri születésű Anthony Burgess (1917-1993) rendkívül termékeny író és igazi polihisztor volt. Összesen 33 regénye jelent meg, emellett újságíró, fordító, nyelvész és zeneszerző is volt. Komponistaként is tekintélyes oeuvre-t tudhat magáénak: több mint 250 művet komponált a szimfóniától kezdve az operán keresztül a musicalig. Egyszer azt mondta: „Bárcsak az emberek úgy tekintenének rám, mint egy zeneszerzőre, aki regényeket ír, ahelyett, hogy regényírónak tartanak, aki mellesleg zenét is ír.”
Szabó Erika és Mohai Tamás a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján.. Fotó: Dávid Áron
A gazdag írói életmű tekintélyes része magyarul is megjelent, a Gépnarancs mellett olvasható például a Shakespeare életéről szóló Nem fénylik, mint a nap, vagy a Beteg a doktor, a Mr. Enderby és az Egy tenyér ha csattan. Utóbbival kapcsolatban Burgess így fogalmazott: „Mennyire ismerem a nőket? Úgy akartam rájönni, hogy nővé változtattam magam”. A történet mesélője ugyanis Janet Shirley, egy fiatal, kisvárosi angol nő, aki szeretetteli, de nem túl izgalmas házasságban él középiskolai szerelmével, Howarddal. Napközben konzerveket pakol egy szupermarketben, majd este ugyanilyen konzerveket tálal fel vacsorára, amelyet férjével a tévé előtt ülve fogyasztanak el. Janet elégedett az életükkel, ám Howardot bántja a gondolat, hogy valami nincs rendben a világban, ők pedig többre hivatottak a napi rutinnál. Egyikük sem különösebben okos vagy művelt, ám Howardnak van egy különleges képessége: fényképezőgép-agya van, amelynek segítségével minden információt és adatot megjegyez, amit egyszer lát. Ezzel a képességgel felvértezve szerencsét próbál egy tévés kvízműsorban, ami aztán alaposan felforgatja a házaspár életét, és különös események láncolatát indítja el.
Anthony Burgess. Forrás: Anthony Burgess Foundation
Burgess regénye a ’60-as évek konzerv-társadalmát állítja pellengérre úgy, hogy olyan kisemberek szemszögéből mesél, akik maguk sem igazán értik, mi történik velük. „Gyors öröm volt megírni a könyvet” – mondja az író - „nagyjából egyhavi munka volt, amelyhez a legjobb forrást a kereskedelmi tévék és a Daily Mirror jelentették”. A könyv különösen Kelet-Európában, a régi szovjet blokkban vált népszerűvé, ahol a nyugati fogyasztói társadalom és a pénzhajhászás kritikájaként fogták fel a történetet. „Számomra nem volt több, mint egy játék, amellyel kereshetek úgy 100 fontot, de Kelet-Európában nagyon sikeres lett. Varsóban tévéjátékot készítettek belőle, Budapesten pedig musicalt.” Burgess itt az Egy tenyér ha csattan eddigi egyetlen magyarországi színpadi adaptációjára utal: 1989-ben a Rock Színház mutatta be a darabot Böhm György adaptációjában, a Dolly Roll zenéjével. Janet Shirleyt Eszenyi Enikő játszotta, Howardot pedig Kanda Pál.
Ódor Kristóf a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján. Fotó: Dávid Áron
Hogy a történet a 2000-es években ismét mennyire aktuális, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2013-ban a fiatal angol író-rendező, Lucia Cox új színpadi adaptációt készített a könyvből, amelyet ő maga állított színpadra. A színdarab egyszerre izgalmas krimi, fordulatos szerelmi történet és szatirikus társadalomkritika, amely nagy sikert aratott Anglia-szerte és New Yorkban is. Magyarországon először a Mozsár Műhely kapta meg a lehetőséget, hogy műsorára tűzze a darabot, amelynek bemutatója 2018. október 5-én lesz. Az előadás rendezője Erdeős Anna, Janet szerepében Szabó Erikát láthatjuk, Howardot Ódor Kristóf alakítja, Mohai Tamás pedig több szerepben is brillírozik majd. A premier különlegessége, hogy az adaptációt készítő Lucia Cox is Budapestre látogat, így aki szeretné a szerző jelenlétében megtekinteni az előadást, ne habozzon és váltson jegyet mielőbb!
Ódor Kristóf és Szabó Erika a Mozsár Műhely Egy tenyér ha csattan c. előadásának próbáján. Fotó: Dávid Áron
Megyeri Léna
