A Mozsár Műhely blog sorozatában ismert emberek mondják el, mit gondoltak egy-egy előadásunkról. Most Závada Péter rövid, személyes reflexióját olvashatják az Így viszik át – Nyáry Krisztián alapján című előadásunkról.
Így jött át
Az Így viszik át határozottan eleget tesz annak a vállalásnak, ami egy klasszikus szerzők életrajzait és privát levelezését földolgozó, dokumentarista alapokon nyugvó előadástól elvárható: a nézőkhöz közel hozza és játékos formában átélhetővé teszi számukra a huszadik század nagy magyar íróinak és költőinek legszemélyesebb életeseményeit, miközben felkínálja a kritikai olvasat lehetőségét is. És teszi mindezt egy olyan pimasz nonchalance-szal, amit bármelyik életrajzi előadás megirigyelhetne.
Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely
Tóth-Réka Ágnes párbeszédei, monológjai és szövegmontázsai (melyek Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötete alapján készültek, és amelyek műfaji szempontból üdítően változatosak)
a szó szoros értelmében élnek. A beemelt, stilizált és dramatizált szövegek keresetlen természetességgel képesek hatni. A helyzetek tiszták, érthetőek, és a dialógusok nem mellőzik az esetenként vitriolos humort sem. (Fontos, hogy a humor itt nem férfi privilégium, a női alakok szövegei is rendkívül szórakoztatóak.)
A korabeli beszédstílust, szófordulatokat megőrzik ugyan, mégsem archaizálnak a kelleténél jobban, nem válnak ünnepélyessé, kimódolttá. Az előadás legfőbb erénye tehát nem az irodalomtörténeti informativitás, hanem a pörgő párbeszédeknek, helyzet- és szerepcseréknek köszönhető, pimasz játékosság.
Erdeős Anna ugyanis egy körömhegynyivel sem mutat több tiszteletet Kassák Lajos, Szabó Lőrinc vagy Kisfaludy Sándor személye és kétség kívül jelentős életműve iránt, mint amennyi feltétlenül szükséges. Lendületesen és bátran nyúl a biográfiai adatokhoz és a gazdag levelezéshez mint újrahasznosítható színházi alapanyaghoz. A színpadi helyzetek intenzívek, sőt olykor vállaltan erotikusak, már amennyire a huszadik századi magyar írófejedelmek meglehetősen macsó attitűdje megfelelhet annak, amit ma erotikusnak nevezünk: a nők ugyanis legtöbbször egy egyenlőtlen hatalmi helyzet alárendelt feleiként jelennek meg az előadásban. Ráadásul mindez nyakon van öntve az írók patetikus és önigazoló szerelemi vallomásival, mely a vágy kontrollálhatatlan, mindent elsöprő erejével hivatott alátámasztani a nők részéről elvárt feltétlen odaadást és önfeláldozást.
Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely
Az előadás tehát nem fedi el Molnár Ferenc vagy Csáth Géza nőkhöz fűződő, köztudottan bántalmazó viszonyát, hanem egyfajta kívül helyezkedő iróniával, szarkasztikus humorral reflektál rá. Ez egyértelműen kijelöli ugyan a rendezés távolságtartó pozícióját, a kérdés mégis az, hogy ez az irónia nem teszi-e túlságosan is szerethetővé, megbocsáthatóvá az efféle macsó viselkedési mintákat, és nem írja-e őket vissza a részint máig fennálló patriarchális irodalmi szokásrendbe.
Mohai Tamás úgy brillírozik Kosztolányi, Ady vagy József Attila szerepében, hogy közben rendre idézőjelbe is teszi figuráit, fiatal, 21. századi színészként ki-kikacsint a saját nagyszerűségüktől megrészegült, önigazoló zsenik álarca mögül, mint aki érzi, hogy ez az attitűd ma már művészkörökben sem elfogadható. A morfiumelvonástól deliráló, az őrület határán vonagló Csáth Géza igazi jutalomjáték Mohainak (az őrület ábrázoláskor is a könnyedebb, humorosabb játékmód mellett dönt a rendezés), ahogy a Karinthy és Böhm Aranka között zajló dramatizált telefonbeszélgetés is az előadás egyik csúcspontjaként maradhat meg bennünk.
Jelenet az előadásból. Fotó: Mozsár Műhely
Bakonyi Alexa tündököl mind a széles svádájú dizőz, Fedák Sári szerepében, aki Molnár Ferencet “fiamnak” szólítja, mikor az Üvegcipő drámaszövegének felolvasása közben egyúttal be is olvas neki az ifjú liebling, Darvas Lili miatt, mind pedig Vay Sándor “nadrágszerepében”, melyben Bakonyi a férfiként élő Vay Saroltát alakítja halszálkás öltönyben (Szlávik Júlia jelmezei), meggyőző természetességgel.
Döbrösi Laura szintén a legjobb formáját hozza mind a Kosztolányi Dezső, Radákovich Mária és Harmos Ilona levelezéséből összeállított epizódban, mind pedig Simon Jolán szerepében. Sőt, ő is föltűnik férfialakban, jelesül Diósy Ödön képében, álbajusszal, Ady és Léda oldalán, mely hármas jelenet a cross-dressingnek köszönhetően egy izgalmas, homoerotikus színezetet is kap.
Noha az Így viszik át nem tesz markáns állásfoglalást a Nyugatos írópápák nőkhöz fűződő, erősen megkérdőjelezhető viszonyaival kapcsolatban, a hagyományos nő- és férfiszerepek újraértelmezésével mégis képes valamelyest reflektálni a huszadik századi férfi írók maszkulin-hegemón attitűdjére, és a nők totális kiszolgáltatottságára, jóllehet könnyed, ironikus, szórakoztató formában.
Lemaradtál róla? Megnéznéd?
Kattints és szerezz jegyet az előadásra!
